Ahogy a busz haladt a karámok és legelők mellett, Catlinben egyre fokozódott a kíváncsiság, hogy a szüleitől megkapja-e a kért szülinapi ajándékot. Egy lovat! Tudta jól, hogy már sok van nekik, hiszen a birtok, amelyen a busz áthaladt, az mind az övék, és a benne legelésző szépségek is.
 De Főnix, a középtermetű rozsdabarna kanca más volt. Igazi egyéniség. Egy tönkrement farmon talált rá és teljesen elbűvülte. Ekkor kérte meg a szüleit, hogy vegyék meg neki a tizenkilencedik születésnapjára.
 De Főnix akármilyen jó ló is, a nyomába sem érhet sajátjainak. Magicnak és Viperának.Amilyen különbözőek, senki sem hinné, hogy testvérek, csak egy év korkülömbséggel.
 Magic hatalmas termetű sárga kanca, hókával, akárcsak az anyja, Yasmine. Vipera viszont kisebb volt, pej kanca csillaggal és az apjukra, Raffaellora hasonlított. A viselkedésük is teljesen más volt. Míg az első türelmes és megbízható, az utóbbi heves és kiszámíthatatlan. De Catlin mindkettőt szerette.
 Magiccal díjugratott és díjlovagolt, Vipera pedig galoppló volt. Sok versenyt nyert velük együtt.
 Na de kiszakadt a gondolatmenetből, mert megérkeztek a kocsifelhajtóra. Gyorsan leszállt a buszról és a házuk felé tartott, miközben elhaladt pár istálló és karám mellett. Ez volt a Goldensun tenyész- ls versenyistálló. Hatalmas hely karámokkal, legelőkkel, pályákkal és istállókkal.
 A tenyészistállók voltak elöl. Külön részleg kancáknak, méneknek és csikóknak. Kissé hátrébb a versenyistállók. Részekre voltak osztva. ( Az egyéveseké, a kancáké és a méneké). nagyon jól képzett lovak voltak itt és nagy becsben tartották őket. Kitűnő lovászok gondozása alatt álltak, szigorú rendben.
 Catlin végigköszönt a munkásokon, majd a házukhoz sietett. Berontott az előtérbe, egyenesen a kutyájuknak, Bobynak, aki szokásához híven gazdáját azonnal ledöntötte a lábáról és nyalogatni kezdte.
 – Jajj Boby, hagyd abba – Kiálltott Catlin. Ekkor az édesanyja is előbukkant és elhessegette a rosszcsont ebet.
 – Jó kis szülinapi köszöntő – Mosolygott Evelyn.
 – Tényleg, szülinap! Mit kapok? – Tudakolta a lánya.
 – Majd este a partin meglátod – Csatlakozott a beszélgetéshez Roger, Catlin apja.
 – Na de apu!
 – Semmi de! Egyébként is megígérted, hogy kitakarítod a szobádat. Disznóólnak is elmenne!
 – Hát ez remek! Lovagolni akartam menni! – Füstölgött Catlin.
 – Majd kimész utána! Kész! A vita lezárva.
 Catlin megebédelt, majd hozzálátott a szobájához. Elég sokáig tartott, mire minden a helyére került. Akkor magára kapta lovaglónadrágját és ledübörgött a lépcsőn. Április volt, a szokásosnál is melegebb, így csak egy hosszúujjú pulcsit vett magára és a csizmáját. Egyenesen a versenyistállók felé vette az irányt, ahol voltegy öt boxos kis miniistálló. Ott várt rá két gyönyörű lova.
 Épp a szalmát kotorászták finom falatok után kémkedve. A déli vödröket Catlin elvette és kimosta. Majd az istálló lakóit lecsutakolta és Vipera, Magic és Lucky kivételével kivitte őket az egyik karámba. Kis ideig még nézte őket, majd visszament és felnyergelte az ott maradt három lovat, majd kivezette és kikötötte őket.
 Lilyre és Denire várt. Lily volt a legjobb barátnője széles e világon. Az ő lova volt Lucky, egy bucksin kiger musztáng, akit itt tartott. Igazán szép volt. teljesen bele volt esve Viperába. Deni, vagyis Deniel Wolfger az egyik lovászfiú volt, így Catlin fel szokta neki ajánlani lovaglásra Magicot. Most is rajta fog lovagolni.
 Végre megjelent magas alakja cowboy kalappal a fején, mindig mosolygós arcával. Barba haja szépen rendezett volt, mint mindig.
 – Szia! Lily még nincs itt? – Kérdezte tőle.
 – Szia! Nem, még én sem láttam. Egyébként kösz, hogy felnyergelted helyettem Magicot.
 – Nincs mit! De nézd csak! Ott jön Lily! – És egy integető kis alakra mutatott. 
 – Bocsi a késésért, de nem találtam a kesztyűm párját.
 – Semmi baj! – Felelték neki kórusban, mert megszokták már az ügyetlenkedését.
 – Merre menjünk? – Kérdezte Catlin.
 – Szerintem a tó felé, az erdei ösvényen. – Válaszolta Deni.
 – Rendben van! – Csillant fel Lily szeme.
 – Hé! Miben sántikálsz? – Kérdezte tőle Catlin, mert tudta, hogy ilyenkor valamilyen huncutságon töri a fejét.
 – Ó, igazán semmiben. – Azzal felpattant Luckyra.
 – Ajjaj! Én erre a létrára egyedül nem tudok fölszállni! – Sopánkodott Deniel. 
 – Na, majd én segítek – Tartott bakot neki Catlin. És Deni már fennt is volt Magic nyergében, Catlin pedig könnyedén fellendült Viperára, mire a kanca elkezdett izegni-mozogni, de lovasa figyekmeztető hangjára abbahagyta és engedelmesen megindult testvére és Lucky között.
 Mikor beértek az erdőbe szerencsétlenségükre az útjukba akadt egy zacskó. Hál' Istennek Magic nem vette észre a fehér ,,szörnyet" , de mihelyst felkapta a szél a ló megugrott és árkon-bokron át elkezdett vágtázni, Viperával és Luckyval a nyomában.
 Szegény Lily halálra rémült, mikor lova Catlin után iramodott. Szerencsére jól megkapaszkodott Lucky sörényében. Viperának tetszett a fogócska, azt hitte, hogy játszanak. Egy patak azonban útját állta Magicnak és mivel a vízbe nem akaróddzott belemenni, a kergetőzésnek vége lett.
 Egy óra múlva már a tó partján süttették a hasukat, a lovak pedig az árnyékban pihentek. Hirtelen Lily felült és Denit elhívta a fák közé. Valamit pusmogtak, majd vigyorogva Catlin felé vették az irányt.
 – Meglátjuk, hogy, hogy tud a szülinapos úszni! – Kiálltott neki oda Lily. Majd megfogták, egyik a kezeit, másik a lábait és ledobták a szikláról a tóba.
 – Szép kis ajándék mondhatom! – Vágta hozzájuk, miközben kikecmergett a partra – Igazán mókás volt.
– Igen, tudjuk! – Helyeselt Lily. – Ó, persze itt az igazi ajándékod! – Csapott a homlokára és előhúzott a zsebéből egy lila dobozt. – Tessék – Nyújtotta át tulajdonosának.
– Ó, Lily, nagyon köszönöm! Ilyet szerettem volna! – Azzal kivett egy aranymedált a vatta közül. Egy patkó lógott rajta, nagyon csinos látványt nyújtva.
– És ez is a tiéd! – Nyújtot át neki Deni egy szál gyönyörű rózsát.
– Jajj, köszönöm! – Hálákodott Catlin és egy puszit nyomot a fiú arcára, amitől jól el is vörösödött.
*********************************************************************************
Nemsokára már lenyergelték, lecsutakolták a lovakat és kivitték őket a karámba. Deni ment a dolgára, a két lány pedig rendberakta az istállót és bement a házba.
 – Jesszusom, már fél 5 van! – Hitetlenkedet Catlin – Már csak 45 percünk van, hogy elkészüljünk. És még azt sem tudom, hogy mit vegyek fel. – Nyögött egy hatalmasat.
 – Na, majd segítek! – Ajánlkozott Lily – Nézzük, mi van a szekrényben.
 A döntés végül egy térdig érő vörös ruhára esett. Catlin haját pedig megfésülték és egy csattal hátratűzték.
 Lily egy hosszabb zöld ruhát vett fel, haját pedig kontyba tűzte.
 – Lányok! Gyertek le és segítsetek Evelynnek kipakolni a cuccokat! – Hallották Roger hangját.
 Így hát nekiálltak hurcolkodni.
 Negyed óra múlva megjöttek az első vendégek. Meghívták a lovászokat, eddzőket, trénereket, zsokékat és néhány barátot. Szólt a zene, az asztalokon pedig finomabbnál finomabb ételek foglaltal helyet.
 – Khm! Khm! – Köszörülte meg a torkát Catlin papája – Nos, ugyebár egy szülinap miatt vagyunk itt, ráadásul ez már a tizenkilencedik. Az idő gyorsan halad és a kislányból nagylány lesz. Ne, de nem fecsegek itt, hanem boldog születésnapot Catlin!
 Behoztak egy tortát, rajta a 19-es számmal, de Catlin nem ezt nézte, hanem azt, ami utána jött! Főnix! Hát megkapta! Azonnal odarohant a lóhoz és megölelte.
 – Hát az enyém vagy!?! Jó csapat leszünk mi ketten, meglátod!
 Elrendezte a kancát a boxban, miután mindenki megcsodalta és ő köszönetet mondott a szüleinek. A bulinak is vége lett. Gyorsan lezuhanyozott, vetett még egy pillantást a kedvenceire és ágyba bújt. Azonnal elaludt.